A dzsessz stílusbeli sokszínűsége napjainkra sem csökkent, a zene minden ága hatással van rá a világzenétől az avantgárd klasszikusokig, beleértve afrikai ritmusokat és a hagyománykövető zenéket. Jellemzője az ismétlődés, valamint Ornette Coleman és John Zorn zenéjében a chromatic scale gyakori használata.
Az 1970-es években az ECM kiadó Keith Jarrett-tel, a Pat Metheny Group-pal, Jan Garbarek-kel, Ralph Towner-rel és Eberhard Weber-rel megteremtett egy új stílust, amit chamber music-nak neveztek el, s amelyben a művészek akusztikus hangszereket használva igyekeztek világzenét teremteni. Ezt a stílust gyakran nevezik a dzsessz európai lábának is.
A dzsessz közönsége azonban folyamatosan fogyatkozott. Többnyire az idősebbek voltak azok, akik a hagyományos dzsesszstílusokat kedvelték. Kisebb csoportok folyamatosan próbálkoztak új, modern dzsesszstílusok kialakításáva mint az acid jazz, amely a 70-es évek diszkóelemeire építkezik; acid szving, amely a 40-es évek nagyzenekari stílusát dolgozza át egy gyorsabb, rockosabb zenére dobot és elektromos gitárt használva; és a nu jazz, amely a dzsesszt és a modern elektronikus zenei stílusokat ötvözi.
Az acid jazz Angliából indult ki, jelentősebb képviselői a Brand New Heavies, James Taylor Quartet, Young Disciples és Courdoy. Az Atlanti óceán másik oldalán, az Egyesült államokban a Groove Collective, Soulive és Solonics követte ezt az irányt. Az eredetitől pop-osabb formában a smooth jazz is újjáéledt a 80-as években és Pigbag valamint a Curiosity Killed The Cat dalai még a slágerlistákra is felkerültek. A smooth jazz legjellemzőbb hangja azonban Sade Adu volt.
Az elektronikus zene előtérbe kerülése miatt a 80-as és a 90-es években több dzsesszelőadó is megpróbálkozott a dzsessz és a tánczene intelligens kombinálásával több-kevesebb sikerrel megalkotva a future jazz, a jazz house és a nu jazz stílusokat. A bátrabb próbálkozók közé tartozik a skandináviai zongorista Bugge Wesseltoft, Nils Petter Molvćr trombitás (mindketten az ECM kiadónál kezdtek) és a Wibutee trió, akik mindannyian hagyományos dzsesszzenekarokban játszottak korábban. Az angol The Cinematic Orchestra és a francia Julien Loureau szintén sikereket értek el ezen a területen. A pop és a tánczene területén pedig, a nu jazz stílusban St Germain és Jazzanova a legjelentősebbek, akik house ritmusra játszanak élő dzsessz-szólókat.
A 2000-es években több dzsesszelőadó szerzett világszerte hírnevet, köztük a populáris, mainstream jazz képviselőjeként ismert, főként jazz standerdeket feldolgozó, kanadai származású, Grammy-díjas zeneszerző-zongorista-énekes Diana Krall, a pop, folk, soul, jazz világát követő, indiai Ravi Shankar szitáros lánya, a többszörös Grammy-díjas Norah Jones, a kétszeres Ivor Novello-díjas Amy Winehouse, valamint a popot és jazzt egyaránt képviselő Jamie Cullum.