A korai New Orleans „jass” stílus 

A dzsessz fejlődése kezdetben a helyi stílusok kombinálásából állt. Ezek közül a legfontosabb (máig vitatéma) a New Orleans környéki (Lousiana, USA) volt, ahol először nevezték ezt a zenét jazz-nek (vagy eleinte „jass”-nek).

New Orleans városa és környéke hosszú idő óta volt a helyi zenei élet központja. Az ott élő afrikaiak, európaiak és latin amerikaiak mind hozáadtak valamit a gazdag zenei örökséghez. A francia és a spanyol gyarmati területeken a rabszolgáknak több lehetőségük volt a a kulturális önkifejezésre, mint az angol gyarmatokon – amikből később az Egyesült Államok is kialakult. Protestáns közösségekben az afrikai zenét egyértelműen pogánynak titulálták és elnyomták, míg Lousiana-ban szabadon gyakorolhatták azt. Az egészen az 1830-as évekig New Orleans Congo square-en megtartott afrikai zenei fesztiválokat érdeklődő fehérek is látogatták és az ott elhangzott dallamok és ritmusok beleszövődtek Louis Moreau Gottschalk fehér (kreol) komponista szerzeményeibe is. A rabszolgákon túl New Orleans-ban élt Észak Amerika legnagyobb szabad színesbőrű közössége, akik közül sokan büszkék voltak a képesítésükre és európai hangszereket használtak egyaránt a saját és az európai dallamokhoz is.

A 19. század végére a város lett a népszerű zenészeket összefogó Tin Pan Alley területi központja ahol a fiatal ragtime és egy jól megkülönböztethető, új zenei stílus indult fejlődésnek.

Visszaemlékezések szerint a fejlődés kulcsfigurája a kitűnő trombitás Buddy Bolden és zenekara volt. Bolden volt az első, aki a blues-t és a népzenét énekelt húros hangszerekkel vagy szájharmonikával kísérve, majd átültette ezt rézfúvósokra is. Bolden zenekara folyamatosan blues-t és hasonló ritmusokat játszott állandóan variálva a dallamot (improvizálva) hogy a pillanatnyi célnak megfeleljen és ezzel akkora szenzációt keltettek, hogy igen hamar sok utánzójuk akadt.

A 20. század elejének New Orleans-ba látogató utazói gyakran megjegyezték, hogy a helyi zenekarok olyan energiával játszák a ragtime-ot, ami máshol nem hallható.

Olyan elemek tették egyedivé a New Orleans-i stílust a többi ragtime zenétől, mint a szabadabb ütemkezelés. Máshonnan érkezett ragtime zensészek elkoptatták volna hangokat azáltal, hogy kétszer is lejátszák őket, amíg a helyiek bonyolult improvizációs technikával a hangokat a ritmustól mindig egy kissé elcsúsztatva játszották (érdemes összehasonlítani például Jelly Roll Morton és Scott Joplin zongorajátékát). A New Orleans stílusban játszók a blues sok elemét is átvették, beleértve a hajlításokat, blue note-okat és a hangok elkenését, amely technikákat korábban nem alkalmazták az európai hangszereken.

A stílus kezdeti korszakának kulcsfigurái voltak:

• a fekete Freddie Keppard, aki Bolden iskoláját követte
• Joe Oliver, aki még Bolden-nél is blues-osabban játszott
• a harsonás Kid Ory, aki a város legjobb zenészeit felvéve zenekarába segített kikristályosítani a stílust

Az új stílus fiatal fehéreket is megérintett, különösen az emmigráns munkásosztály gyermekeit, akik lelkesen csatlakoztak. Papa Jack Lane vezette azt a multi-etnikumú zenekart, amelyben annak két évtizedes fennállása alatt az összes jelentős fehér (és számos nem fehér) New Orleans-i zenész megfordult.

Oldal: A korai New Orleans „jass” stílus
Micheal Joseph Jackson a POP Királya és mestere (The Kings Of Pop)1958-2009 - © 2008 - 2024 - gerende.hupont.hu

Ingyen honlap és ingyen honlap között óriási különbségek vannak, íme a második: ingyen honlap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat