A zenei helyzet a 20. század elején Amerikában

Az amerikai társadalom a századforduló környékén kezdte elveszíteni a nehézkes, kiváltságos külsőségeket, amik a Viktoriánus korszakot annyira meghatározták.

Az Amerikai Egyesült Államokban már generációk óta népszerű volt az afro-amerikai hangzású zene, legyenek azok vándorművészek előadásai vagy Stephen Foster dallamai.

A városokban sorban nyíltak a tánctermek, klubok és teázók. A fehér közönség is megkedvelte a különleges elnevezésű, afrikai mozdulatokat/táncokat, mint például a simizés, pulykajárás, héjaügetés (buzzard lope), kapirgálás, majomcsúszás és a nyusziölelés. A tortatánc (cakewalk), amit korábban a rabszolgák mutattak be uraiknak egy szelet torta reményében valóságos őrületté vált. A fehér közönség először a varietéműsorokban láttahatta ezeket a táncokat, később pedig az exhibicionistább táncosok már a klubokban is táncolták.

A korszak zenéje azonban nem a dzsessz volt, habár a blues-os és ragtime-os próbálkozások egy része már annak az előfutára volt és folyamatos csiszolódás után ebből fejlődött ki a dzsessz. A Tin Pan Alley-hez tartozó népszerű zeneszerzők, köztük Irving Berlin már beleszőtt ragtime-os hangzásokat a műveibe, azonban még nem használta a dzsesszre annyira jellemző hangszereket, ritmusokat és a blue note-okat. Kevés olyan esemény volt, ami nagyobb szolgálatot tett a dzsesszzene népszerűsítésére, mint Irving Berlin 1911. évi sikerszáma, az Alexander's Ragtime Band. A dal maga nem ragtime-ban íródott, a szövege azonban egy dzsesszzenekarról, népszerű dzsesszdalokról szól: "If you want to hear the Swanee River played in ragtime…"

Oldal: A zenei helyzet a 20. század elején Amerikában
Micheal Joseph Jackson a POP Királya és mestere (The Kings Of Pop)1958-2009 - © 2008 - 2024 - gerende.hupont.hu

Ingyen honlap és ingyen honlap között óriási különbségek vannak, íme a második: ingyen honlap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat