A szabad dzsessz vagy avantgárd dzsessz a bebop egyik leszármazottja. Jellemző rá, hogy a számok kevésbé vannak előre megírva nagyobb teret engedve az előadóknak a játék során. A többi dzsesszstílustól leginkább a harmony-k és a hagyományos, szvinges tempó használata különbözteti meg: azonban mindkettőt kötetlenül alkalmazzák vagy esetleg nem alkalmazzák. Ez a módszer eleinte sok vitát kiváltott, azonban az idő előrehaladtával egyre elfogadottabbá vált és vonakodva bár, de más dzsesszzenészek is alkalmazni kezdték.
Voltak már az 1950-es évek előtt is követői, azonban a stílus csak ekkor kezdett igazán jól behatárolhatóvá válni. Az évtized legjelentősebb alakja Ornette Coleman volt, akit a 60-as években követett John Coltrane, Archie Shepp, Albert Ayler, Cecil Taylor, Sun Ra, Pharoah Sanders, Sam Rivers, Leroy Jenkins, Don Pullen és még sokan mások.
A stílus sosem volt igazán népszerű, azonban befolyással bír egészen a mai napig. Kortárs követői Peter Brötzmann, Theo Jörgensmann, Ken Vandermark és William Parker.