Az évtized kulcsfigurái 

• King Oliver volt az 1920-as évek dzsesszkirálya Chicagóban, ami akkoriban az ország dzsesszközpontja volt. Zenekara a New Orleans-i stílusban játszott, azonban felvételeik nem jutottak tovább Chicago-tól és New Orleans-tól. Stílusuk azonban komolyan befolyásolta a fiatalabb zenészeket, legyenek azok feketék vagy fehérek.
• Sidney Bechet volt az első dzsessz-zenész, aki először játszott a korábban túl újszerűnek talált szaxofonon. Bechet igyekezett személyes stílust kialakítani és sok szóló elemet vinni a zenéjébe.

• Bechet-hez csatlakozott a King Olivier fiatal védence, Louis Armstrong, aki az egyik legtöbbet tette a dzsessz fejlődéséért. Armstrong kivételesen tudott improvizálni, képes volt egy egyszerű melódiából végtelen számú variációt játszani. Ő népszerűsítette a scat singing-et is, ami egy emberi hangokból képzett – egyébként értelmetlen – ének, ami gyakran kérdés-felelet játékot játszik más színpadon lévő hangszerrel. Egyedi hangja és az ösztönössége gyorsan sikerre vitte az új stílust.

• Vitathatóan Bix Beiderbecke volt az első fehér és nem New Orleans-i zenész, aki komolyan közre tudott működni a dzsessz fejlődésében különleges fogalmazásával visszahozva egy kis klasszikus romantikát a stílusba.

• Üzletileg Paul Whiteman, aki magát a "Dzsessz királyának" nevezte volt a legsikeresebb zenekarvezető az 1920-as években. Feláldozva az improvizációt az előre leírt dallamok kedvéért Whiteman azt állította, hogy nőiesítette a dzsesszt ("making a lady out of jazz"). Annak ellenére, hogy felvette Bix-et és sok más jó fehér zenészt a zenekarába később sokan bírálták őt, hogy a zenéje nem igazi dzsessz. Ennek ellenére abbéli fáradozásai, hogy kombinálja a dzsesszt minél több hangszerrel az elkövetkező évtizedek több zeneszerzőjénél is újra megjelenik majd. Ő és zenekara volt az, aki bemutathatta Gershwin Kék rapszódia (Rhapsody in Blue) című művét.

• Fletcher Henderson vezette a legsikeresebb afro-ameriaki zenekart New York-ban. Eleinte Paul Whiteman-t akarta követni, de miután felvette Louis Armstrong-ot a zenekarba ráébredt az improvizáció fontosságára a dzsesszben. Henderson tevékenysége fontos szerepet játszik majd a következő évtizedre jellemző nagyzenekari időszakban.

• Duke Ellington fiatal zongoristaként és zenekarvezetőként először az 1920-as évek végén került a figyelem középpontjába kis zenekarával. Ekkoriban sok felvételt készítettek és a rádióban is sokat szerepeltek, de az igazi csúcsot csak a következő évtizedben érték el.

Oldal: Az évtized kulcsfigurái
Micheal Joseph Jackson a POP Királya és mestere (The Kings Of Pop)1958-2009 - © 2008 - 2024 - gerende.hupont.hu

Ingyen honlap és ingyen honlap között óriási különbségek vannak, íme a második: ingyen honlap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat