A latin dzsessznek két variációja létezik: afro-kubai és brazil. Az afro-kubai változatot az Amerikai Egyesült Államokban játszották közvetlenül a bebop időszak után, míg a brazil dzsessz a 60-as és a 70-es években vált igazán népszerűvé.
Az afro-kubai irányzat Charlie Parker halála után kezdődött. Kiemelkedő bebop zenészek, köztük Dizzy Gillespie és Brilly Taylor alapítottak afro-kubai zenekarokat abban az időben. Gillespie többnyire nagyzenekarokkal foglalkozott. A zenét egyaránt befolyásolták kubai és puerto rico-i muzsikusok, mint Tito Puente és amerikai származásúak is, akik adoptálták a kubai ritmusokat.
Az észak amerikai brazil dzsessz nagyon hasonlít a bossa novához, ami egy a szambából eredő népszerű brazil stílus, amely felvette a 20 század több irányzatának egy-egy jellemvonását is. A bossa általában lassú, ritmusa körülbelül 80 ütés per perc. A ritmusa inkább egyenes nyolcad (straight eight) a szvinges nyolcad helyett és emellett még párhuzamos ritmusokat is használ. A legismertebb bossa nova kompozíciókat alapművekként ismerik el a dzsessz világában.
A dzsessz-szamba kifejezést a bossa nova dzsesszes adaptációjára használják és olyan előadók jegyzik, mint Stan Getz és Charlie Byrd. Ritmusa általában 120 ütés per perc vagy gyorsabb. A szamba önmagában nem tekinthető dzsessznek, azonban mivel az afro-brazil zenéből származik sok közös tulajdonságuk van.